Egy �jabb unalmas nap itt a D�li-sarkon. Sokka mag�val r�ncig�lt egy kis hal�szatra.
- N�zd Sokka fogtam egyet! – dicsekedett.
- Neked k�nny� Katara, v�zidom�rk�nt �n is ilyen j� lenn�k… - ny�gtem.
- De m�gsem vagy az. – v�gta vissza sz�r�san.
- Hogy oda ne rohanjak! – �s belel�ktem a v�zbe – Nesze! Minden henceg� �gy j�r! – r�h�gtem.
- H-HIDEEEEEEEEEEG! – t�sszentett – �n henceg�? Akkor te a kir�lyunk vagy! – majd egy nagy hull�mmal felbor�totta  a cs�nakot.
- Te kis… - be se tudtam fejezni, ugyanis m�g egy adagot kaptam a k�pembe. Ezek ut�n nagy csat�ba kezdt�nk, b�r Katara hatalmas f�l�nnyel elnyomott engem. Ism�t egy er�s hull�mmal j� messzire „rep�tett”, azt�n azon kapom magam, hogy a tenger fenek�re s�llyedek. A v�gtagjaim nem mozdulnak, csak sz�pen csendben elnyel a nagy k�ks�g. M�g l�tom Katara-t, ahogy pr�b�l ut�nam �szni, de idom�r k�pess�g�vel sem siker�lt maga fel� h�znia. Egy kisebb �ramlat megford�tott. Egy hatalmas vil�g�t� j�gg�mb pr�b�lta ki�getni a retin�mat. A m�sodperceken bel�l elfogy� leveg�mmel egy�tt, utols� er�fesz�t�sk�nt belev�gtam a fegyveremmel a j�gbe. Az megrepedt, �s innent�l minden s�t�ts�gbe borul.
Sz�l… Sz�l? A tenger fenek�n, hogy lehetne sz�l? Kinyitottam a szemem, �s egy siv�r feh�r t�jt pillantottam meg.
- HAH�����?? Van itt valaki?? – visszhangzott. K�r�l�ttem csak egyre nagyobb l�g�rv�ny kerekedett.  L�bam alatt remegett a talaj, �s egy hatalmas v�zfal vett k�r�l. A fejem felett pedig egy t�zfed�l. Azt hiszem, egy kalitk�ba z�rt mad�r lettem. Azt�n ez az eg�sz dolog csak �gy megindult fel�m. K�rbe-k�rbe kezdtem rohang�lni, nem mintha ez seg�teni. V�g�l mind a n�gy elem nekem csap�dott. �n pedig…Fel�bredtem.
- K-Katara? –n�ztem r� a lehet� legnyugodtabban.
- Sokka! – a nyakamba ugrott �s meg�lelt.
- Mi t�rt�nt? Nem sokra eml�kszek… - magyar�ztam.
- H�t, volt ott az a vil�g�t� g�mb �s amikor belev�gt�l az kett� repedt. �s.. H�t.. – motoygta.
- Ny�gd m�r ki!- sz�ltam r�.
- Bemutatom neked Mako-t, �s Aangot! Sr�cok � itt a b�ty�m, Sokka! – mutatott be a k�t idegennek.
R�juk n�ztem �s egyb�l egy k�rd�s fogalmaz�dott meg bennem…
- Katara, mondd… Ugye egyik sem �lesztett �jra? – k�rdeztem fintorogva.
- Nyugii.. az�rt azt nem hagytam volna.. De illene megk�sz�nn�d nekik. – b�k�tt oldalba.
- ��, h�t k�ssz. – mondtam egyszer�en, ami�rt ap�mt�l kaptam is egy megvet� pillant�st.
- Ugyan, mi k�sz�nj�k, kiszabad�tott�l minket a j�gb�rt�nb�l. – ny�jtott kezet az id�sebb.
- �s ti… L�ghajl�t�k vagytok? – k�rdeztem kicsit bunk�n.
- Ahha. – mosolygott furcs�n a kisebb.
- Ne vegy�tek tolakod�snak fiatalok, de a leveg�idom�rok, m�r vagy 100 �ve kihaltak. De ti m�gis itt vagytok. Hogy lehets�ges ez? –vette �t a sz�t Nagyi.
- Kihaltak? Mi t�rt�nt? – k�rdezt�k d�bbenten.
- A h�bor� nagyon sok �ldozatot k�vetelt mindenki oldal�r�l… - kezdte a mond�k�j�t Nagyi.
- D-De nem hallottunk semmilyen h�bor�r�l, am�g…
- Be nem z�rtak titeket. – fejezte be a mondatot Katara.
- Tudj�tok, a b�ke kora, amiben m�g ti �ltetek megsz�nt. A t�z n�pe nagyobb hatalomra akart szert tenni, de az utat, amin elindultak, nem tehett�k meg v�rf�rd� n�lk�l. Le akart�k ig�zni mind a v�z, f�ld n�p�t, �gy a sz�l n�p�t is. A sz�l n�pe mutatta a legnagyobb ellen�ll�st, ez�rt a legt�bb �ldozatot �k hozt�k. Amikor �sszeh�vt�k a v�nek tan�cs�t, a t�z n�pe, meg�lte a t�bbi k�vetet. Ezzel a h�bor� hivatalosan is a kezdet�t vette. �m a t�z n�p�nek hatalmas t�lerej�vel, nem tudtunk szembesz�llni. A sz�l n�pe a v�g�t j�rta. Ez�rt hozz�nk fordultak seg�ts�g�rt. Any�mhoz, a legjobb v�zidom�rhoz igyekeztek. Hatalmas sz�vess�get k�rtek t�l�nk, de term�szetesen beleegyezt�nk. Abban rem�nykedve, hogy ez megv�lt�st hoz mindenki sz�m�ra. K�t ifj�t v�lasztottak ki a t�rzsb�l, hogy v�llalj�k a felel�ss�get, a terhet ami �r�kre a v�llukat fogja nyomni. Any�m l�trehozott egy hatalmas �tt�rhetetlen j�gg�mb�t amibe bez�rta �ket. Term�szetesen az eml�keiket kicser�lt�k, �s a tenger legm�lyebb pontj�ra l�ncolt�k �ket.  Ezek ut�n az utols� l�ghajl�t� is �let�t vesztette. B�r az �ldozat nagy volt, m�gsem hi�ba val�. A t�z n�pe hatalmas k�rokat szenvedett �s egy id�re visszavonult. Minden �jra a r�gi volt. �s az �vek sor�n, ahogy �n is, mindenki elfeledkezett r�latok. �s mivel 100 �v el�g hossz� id�, ez�rt lehet az, hogy Sokka ilyen k�nnyed�n �t tudta t�rni a burkot. – mes�lte el Nagyi.
- Sz�val, mi a j�v�ben vagyunk? – k�rdezte Aang.
- Nem err�l van sz�, de ne �lldog�ljunk itt! Menj�nk �s �nnepelj�nk! – invit�lta �ket befel� a s�torba a v�nl�ny.
- Biztos j� �tlet beengedni �ket? –s�gtam Katara-nak.
- Ugyan, hiszen megmentettek, rosszak nem lehetnek! – mondta majd el�re szaladt.
- Ahha.. Ja, biztos sok �nzetlen ember van a vil�gon, de hogy az a Mako gyerek nem az, az is biztos. – mondtam magamnak.
Bel�ptem a s�torba, �s egyb�l megcsapott a frissen s�lt hal szaga. Azonnal le�ltem h�gom jobbj�ra �s enni kezdtem. K�zben a t�rzs nagyjai k�rdezgetni kezdt�k �j bar�tainkat.
- Mondd Mako, �rtesz a hal�szathoz? – k�rdezte a fater.
- Nem hiszem… Egy �cska kis templomban n�tt�nk fel, �s mindig csak edzett�nk. Tulajdonk�ppen semmit sem tudunk a vil�gr�l. – mondta szomor� sz�vtipr� tekintettel, mik�zben a h�gomat st�r�lte. Na adok �n neki!
- Van kedved holnap velem tartani? – k�rdeztem r�, figyelve a reakci�j�t.
- Nem, �n ehhez t�nyleg b�na lenn�k. – v�laszolta.
- Ugyan m�r Sokka is az! �s ha �n is megyek?? – er�ltette.
- Sose tagadhatom meg egy h�lgy k�r�s�t! – mondta lovagiasan.
- Aang te is j�nni akarsz? –k�rdeztem r� egyhang�an.
- Ahha! A halak a v�z madarai! – kuncogott.
- Menj�nk ki most! – er�sk�d�tt Katara.
- Nem gyerekek. M�r s�t�tedik, �s szerintem a vend�geink is pihenni szeretn�nek. – mondta ap�m.
- 100 �vet aludtunk, azt hiszem eleget pihent�nk, de ha n�h�ny napig el tudn�nak sz�ll�solni, azt igaz�n megk�sz�nn�nk. – hajolt meg.
- El�k�sz�t�nk nektek egy szob�t. Sokka gyere velem! – sz�lt r�m.
- Mi�rt �n? – nyafogtam.
Kiment�nk a s�torb�l, Aang pedig az illedelmesebb testv�rk�nt k�vetett minket, hogy seg�tsen. Kicsit agg�dom, hogy egyed�l kellett hagynom azzal a h�gomat. Nagyj�b�l h�sz perc alatt siker�lt fel�p�ten�nk a s�trat, �gy gyors l�ptekkel indultam vissza Katara-hoz.
- H�nyszor mondjam, hogy nem?? – kiab�lt Katara.
- Mi t�rt�nt? – futottam be gyorsan. – Nem voltam el�gg� vil�gos? – n�ztem az idegenre.
- Ugyan-ugyan. Csak egy kicsit sz�rakozni akartam. – csit�tott.
- Biztos, hogy nem az�rt z�rtak be oda, mert r�helltek? – toltam kifel� a h�gom.

-  Vicces fi� vagy, pedig idom�r k�pess�g n�lk�l nem nagyon tudsz �rtani nekem. – n�zett le.
-  Ennyire al�becs�ln�l? Sz�nalmasak az olyan emberek, akik a term�szetfeletti k�pess�geik m�g� b�jnak! Gy�va mind. – hergeltem, majd a fegyveremhez akartam ny�lni, de � egy k�zmozdulattal elr�p�tett. Amikor fel akartam kelni, a kezemmel h�tulr�l-el�re egy k�rt �rtam le. Teljesen v�letlen�l, de m�gis egy hatalmas l�g�rv�nyt ir�ny�tottam Mako-nak.
- S-Sokka? –n�zett r�m ijedten Katara.
- �n…l�gidom�r vagyok? – d�bbentem le.