6. Fejezet – V�ratlan l�togat�

Grimmjow kinyitotta a kaput ahogy k�rtem. Nem sz�lt semmit csak el�tt�nk j�val t�z m�terre ment. Nem akart a szemembe n�zni, meg is �rtem, mivel nem tudn�k mit kezdeni vele. Megvern�m…vagy mi? Ide t�materel�s kell, hogy a gondolataim ne rajta j�rjanak.
- Akkor, velem maradsz? – k�rdeztem Lily-t.
- B�r �, ezt k�rte, de nem maradhatok. Er�s�dn�m kell, hiszen ak�r lehetek Aizen k�vetkez� c�lpontja is. Itt most j�nne a rizsa, hogy megv�den�tek, de egyed�l kell lennem. Sz�val itt el is v�llnak az �tjaink. �n erre, ti arra. – meg�lelt �s elt�nt a m�sik ir�nyba. Csak rem�lem, hogy nem csin�l semmi ostobas�got. Hidegs�g �nt�tte el az eg�sz testemet, amikor v�gre ki�rt�nk a nagy s�t�ts�gb�l. Kin�ztem az ablakon �s l�ttam…Esik a h�. Azonnal felfutottam a szob�nkba felkapni valami ruh�t, de Daisetsu sikeresen kereszt�lh�zta a sz�m�t�saimat.
- Szeretn�d, hogy felmeleg�tselek? Vagy ink�bb Grimmjow-ra hagyod a dolgokat? – �s az ajt� el� �llt.
- Engedj be! – mondtam a leghat�rozottabban.
- Nem lehet! – rivallt r�m, amin el�gg� meglep�dtem. Grimmjow-nak is fura volt a dolog, �gy egy laza k�zmozdulattal eltolta �s meg sz� szerint �gy estem be az ajt�n. A l�tv�ny lesokkolt. Minden darabokban hevert a f�ld�n. Az ablak�veg ripity�ra t�rt, a ruh�ink szanasz�t hevernek �s annyi a laptopomnak is.
- Nesze. – Grimmjow r�m dobott egy takar�t – Besz�lek az igazgat�val. – �s kiment.
- Ulquiorra volt? – fordultam meg Daisetsuhoz.
- Nem, � nem fejezi ki a d�h�rzet�t, sokkal ink�bb eredetibb. – magyar�zta boldogan, majd a csukl�mn�l fogva ber�ncig�lt a szob�j�ba.
- Mit akarsz? –n�ztem r� �rtetlen�l.
- Csak ideges voltam. Levezettem valahol az idegeimet. Mi�rt kellett vele menned?? VELE! Gondolj bele, semmilyen �rzelmet nem tud kifejezni a d�h�n k�v�l! – ord�tott r�m.
- F�lt�keny vagy? – kerekedtek ki m�g jobban a szemeim. Ami�ta ide j�rok, keresni se tudn�k n�la jobb havert. Sokszor belegondoltam. Mi van ha � m�sk�pp �rez? Gondoltam, hogy elj�n ez a nap is.
- Figyelj… - kezdtem bele a mondatomba, de � a falhoz szor�tott �s vadul megcs�kolt. Pr�b�ltam ellenkezni, de csak m�g jobban lefogott. Nem tudom mit tegyek. Nem akarom megs�rteni, de �n akkor sem �gy gondolok r�, mint fi�ra. �gy d�nt�ttem bevetem az ellent�tes pszichol�gi�t. Valahogyan kiverekedtem a kezem a szor�t�s�b�l, megragadtam az ingj�t �s �gy ahogy volt let�ptem r�la. A gombok szanasz�t gurultak a meglep�en v�r�s sz�nyegen. A reakci�mat l�tv�n kicsit meglep�d�tt, de hamar visszaz�kkent �s az �gy fel� vezetett. Mik�zben �n �tkaroltam a nyak�t, az �v�vel szerencs�tlenkedett, hogy a k�s�bbiekben  kevesebb ruhadarabt�l  kelljen megszabadulnia. Miut�n v�gzett, a rajtam l�v� kicsit szakadt toppot kezdte r�ncig�lni. Valahogy elvesztettem az eszem �s hagytam magam sodr�dni az �rral. �szint�n sz�lva, azt k�v�ntam, hogy b�rcsak valaki berontana ide. Nem, nem �s nem! Az �rz�seim egyre csak �sszefolynak. Azt amit Grimmjow-�rt tettem, t�bb, mint puszta bar�ts�g. Neh�z meg�ll�tani harc k�zben �s m�gis kock�ztattam. Pedig v�gig gondolva. Mit tett � �rtem? Daisetsu-nak igaza van. Nincsenek �rz�sei, f�leg ir�ntam mi�rt is lenn�nek. Sim�n meg�lt volna. Annyira elegem van. L�tv�n Coyote-t �s Lilynette-t teljesen �sszezavarodtam.
Mire �szbe kaptam, Daisetsu m�r a melltart�mmal babr�lt. Egy gyors mozdulattal letoltam magamr�l a sr�cot �s a ruh�imat kezdtem keresni. Val�sz�n�leg el�gg� feld�h�tettem. Ez a szavaib�l is kider�lt.
- Mi van, olcs� a buli? – morgott r�m.
- Figyelj, m�r az elej�n el akartam mondani, hogy r�szeg  vagy…  Sz�val te aludt ki magad, �s �n me elfelejtem ezt az eg�szet. Rendben? – fogtam meg a kez�t.
- Mi�rt �? – k�rdezte m�g mindig d�h�sen, mik�zben le�lt az �gyra �s a fej�t fogta.
- Mi�rt ink�bb te? – tettem fel a k�lt�i k�rd�st, mert nem akartam r� v�laszt kapni csak elt�nni innen.
Megindultam az ajt� fel�, de � r�csapott �s feltette �jra a k�rd�s�t, pofonra emelve a kez�t, amit val�sz�n�leg nekem sz�n, �s nem az ajt�nak.
- Nem tudom! T�nyleg..csak engedj el.. – magyar�ztam egyre idegesebben.
- Nem erre vagyok k�v�ncsi! – ord�tott teli torokb�l, ekkor az ajt�, �gy ahogy volt beszakadt.  �n kin�ztem, �s csak egy z�ld kuncog� alakot l�ttam, aki �pp elfut. Nem t�r�dve Daisetsu-val ut�na rohantam, hogy megtudjam mi volt ez az eg�sz, ugyanis tudom, hogy sose inn� le mag�t ennyire a s�rga f�ldig. De legf�k�ppen sose emelne r�m kezet. Futottam ut�na, amikor bekanyarodik az igazgat�i fel�. Kicsit elt�prengtem, hogy be menjek e oda  ilyen ruh�zatban, de h�t musz�j volt megtudnom amit akarok! Amikor bemer�szkedtem, azonnal neki�tk�ztem valaminek, jobban mondva valakinek. Megijedtem, de amint ki�rt�nk a f�nyre megnyugodtam. Csak Grimmjow az.
- Iz����…- magyar�zkodtam. – Mi t�rt�nt a szob�nkkal?- k�rdeztem r� gyorsan.
- Semmi extra. Valami idegbeteg unatkozott. – vont v�llat.
- Kell m�g valamir�l tudnom? – n�ztem a szem�be, �s egy kicsit el is kalandoztam. Mik ezek a fura �rz�sek ami�ta visszaj�tt�nk? Elegem van bel�l�k…A fejem csak �gy kavarog. Egy�tt visszament�nk a szob�nkba, �s rendet raktunk. Vagyis �n vissza�ll�tottam az �gyam a hely�re �s elaludtam.
�jszaka lehetett amikor m�r felkeltem. K�r�ln�ztem, de senkit sem tal�ltam a szob�ba, �gyhogy meg kell keresnem Grimmjow-t. Fel akartam kapcsolni a l�mp�t, de �gy l�tszik a vihar kiverte a biztos�t�kot. Kinyitottam a ajt�t ami h�tborzongat�an nyikorgott. Magamra kaptam Grimmjow egyik haszn�ltabb, de m�g j� szag� ingj�t �s kil�ptem a kihalt, s�t�t folyos�ra. Furcsa hangok halladsz�ttak lentr�l. Be kell vallanom valamit. F�lek a s�t�tben. S�t egyenesen ki tudn�k szaladni a vil�gb�l. De nem tehetem. Biztos van itt valaki… Aki nem fog meg�lni, term�szetesen. Elindultam a zajforr�s ir�ny�ba �s akkor hirtelen valami h�v�set �reztem a h�tam m�g�l. Megfordultam, de semmi sem volt ott. Odaszaladtam a kapcsol�khoz, de ahogy sejtettem rem�nytelen.  Amint le�rtem a m�sodik emeletre �szrevettem, hogy Daisetsu szob�j�b�l egy kis f�ny sz�r�dik ki. �vatosan odal�ptem az ajt�hoz, bekopogtam, majd benyitottam.  A l�tv�nyt�l teljesen t�tva maradt a sz�m. Daisetsu ott �ll a nyitott ablakn�l �s leugrani k�sz�l. Mondani akarom neki, hogy ne tegye, de egy hang sem j�n ki a torkomon. Most vagy paranoi�s vagyok, vagy t�nyleg ott kuncog valaki a h�tam m�g�tt. Megfordultam, de megint nem l�ttam senkit, �s mire az ablakra n�ztem Daisetsu-nak h�lt helye volt.
Beszaladtam az eb�dl�be, ahol csod�k csod�j�ra volt f�ny. Le�ltem az egyik sarokba �s elkezdtem s�rni. L�pteket hallottam. �sszerezzentem. Majd egy ismer�s k�h�g�st hallottam meg. El�b�jtam a „rejtekhelyemr�l”, de bar�tom nem volt egyed�l. Ott cs�ng�tt a bal karj�n egy ribanc. Legsz�vesebben azonnal kiny�rtam volna. Azt�n felismertem. � volt az aki bet�rte az ajt�t…
- Te?? – k�rdeztem ijedten.
- �n. –kuncogott. –Ugye tudod, hogy a nagyfi� csal�dott? Valakinek meg musz�j volt megvigasztalni. –n�zett fel�m.
- Ribanc!- mordultam r�.
- Az�rt, mert jobb n�lad? – sz�lt a vit�nkba Grimmjow. – Mellesleg te fekszel le minden j�tt-menttel.
- Dr�g�����m. �ld meg! – v�ltoztatta �t a ny�jas hangj�t �rd�giv�.
- M-MI?? – n�ztem Grimmjow-ra, aki csak mosolygott a dolgon. Megindult fel�m, �n meg h�tr�ltam.
- Nem kell ezt tenned…- magyar�ztam.
- Nem kell, de akarom! – eleresztett egy �rd�gi vigyort. Fel�m emelte a karj�t �s r�m l�tt egy Cero-t.
A k�l�nbs�g most csup�n csak annyi, hogy nem tudtam kiv�deni �s a jobb karom tiszta v�r! Az er�m sehol, nekem meg mindj�rt annyi...Elbotlottam az egyik sz�kben �s elestem. Erre mondhatj�k, hogy el�ny�s helyzet…Ja. �ppens�ggel nem nekem.
- G-Grimmjow… hagyd abba k�rlek! – b�gtem el magam.
- Viszl�t! – ny�gte be, majd pontosan a fejemre c�lzott.
- GRIMMJOOOOOOOOOOOOW! – ord�tottam m�g egy utols�t. Azt�n hirtelen k�v�lr�l l�ttam magam. Ott fekszek �lettelen�l, a fejem hat m�terrel od�bb…Az a ribanc meg �jfent rajta csimpaszkodik. Ott voltam egyed�l �s l�thatatlanul. T�bb� senki sem l�tta, ahogy szenvedek. Elfordultam a gerlep�rt�l �s lehunytam a szemem.
Amikor kinyitottam �ket, valami meleget �reztem k�r�l�ttem. Valaki szorosan �t�lelt. Feln�ztem �s l�ttam, hogy Grimmjow az. �szrevette, hogy v�gre magamn�l vagyok �s a szemembe n�zett. A n�z�s�t�l, egyszer�en elb�gtem magam. Nem tudtam visszatartani a k�nnyeimet. Annyira f�ltem „oda�t”. Pedig csak egy nagyon nagyon  rossz �lom volt az eg�sz. Belef�jtam az orrom az ingj�be, megt�r�lgettem a szemeimet �s ism�t r�n�ztem.
- Tudod az el�bbi,undor�t� volt. – fintorgott, majd elkotort egy feh�r tincset a szemb�l. De a kez�t nem vette le r�lam, sokkal ink�bb az arcomra rakta. Valami�rt az �n kezem is megmozdult �s ugyanazt csin�ltam amit �. Hosszasan elmerengt�nk egym�s tekintet�ben, azt�n egyre csak k�zeledett fel�m. A szob�ban s�t�t volt. A leped�vel magamon pedig �gy n�zek ki, mint egy szent. A sz�vem a torkomban dobog. K�zben �rzem az � sz�vver�s�t is…ami teljesen norm�lis. �n holt v�r�s vagyok, amit �szre is vehetett, mert eleresztett egy kisebb mosolyt. M�r az arcomon �reztem a lehelet�t, amikor benyitnak az ajt�n. Mi m�g mindig egym�s szem�be n�z�nk, azt�n megpillantottam a r�m�lmom. Hirtelen felkeltem,  orrba v�gva Grimmjow-t �s minden porcik�mban remegtem.
Grimmjow is meg volt lep�dve de nem kezdett bele �ri�si reg�kbe.
- Nel? Mit keresel itt, a fater kiny�r ha megtudja. – mondta ridegen majd felkelt a f�ldr�l �s meg�lelte a l�nyt. A l�ny megragadta az ingj�n�l fogva �s megcs�kolta.