10. fejezet – �larcosb�l

Tomoe m�r h�rom napja elment. Akane d�h�ng, �s ennek a lev�t a mi kis sz�tlan Ichikawa Chie-nk b�nja. Sajn�lom szeg�nyt, de v�g�lis Akane jobban sz�nalomra m�lt�bb. A pasi otthagyja, �s egyetlen „bar�tn�je” van aki mell�kesen nem nagyon b�rja a t�rsas�g�t. Ezek ut�n �n lettem neki a vil�gk�zepe. Minden rossz dolog ami t�rt�nik vele, az csak is miattam van. J� rendben. Elismerem, hogy a dolgok megv�ltoztak mi�ta idej�ttem, de �n m�g a vil�g �sszes kincs��rt se sz�ln�k bele az �let�be. Semmi kedvem Miss. Nyafi probl�m�zgat�s�t hallgatni. K�rog� hangja ism�t visszaz�kkentett a val�s�gba.
- H�, figyelsz te r�m? – rivallt r�m.
- Mi�rt, kellene? Nem �rdekel, hogy elhagyott a pasid, panaszkodj Chie-nek. B�r ha j�l gondolom �t se �rdekli. – v�gtam r� nyersen.
- Csak nem felv�gt�k a nyelved? �s konkr�tan, t�ged m�g gyal�zatosabban itt hagyott. – kuncogott – Az es�s jelenetb�l, mindent l�ttam.
- �r�l�k. – majd egy g�nyos mosollyal t�voztam. Azt hiszem egy pont az �n javamra.
Majd gyorsan a szob�m fel� vettem az ir�nyt, amit Chii-chan a lelkemre k�t�tt, hogy �r�k ut�n azonnal menjek oda. H�t, gondoltam m�r nem lehet rosszabb a napom. Fel voltam k�sz�lve minden meglepet�sre. De az, amit ott tal�ltam, teljesen letagl�zott. Erre m�g �n sem sz�m�tottam. A szob�nk, valami divatbemutat� sz�nter�v� v�lt. Legal�bb �tven est�lyi ruha fetrenget a f�ld�n, vagy az �gyon, s�t valahogy m�g a plafonra is ker�lt.
- Az, hogy ker�lt oda FEL? – n�ztem �rtetlen�l Asamichii-t, mik�zben az arcom az �rtetlen �s a retard�lt k�z�tt v�ltakozott. Persze � csak vigyorgott, majd egy h�lye sz�veggel elint�zte az eg�szet. Mondjuk, annyira nem is ez �rdekelt.
- �n nem megyek a b�lra. – mondtam.
- De j�ssz, hiszen meg�g�rted Kurama-nak. – kuncogott.
- T�ls�gosan is szeretsz hallgat�zni, de ha ennyire akarod akkor…tal�n…elmegyek. – adtam meg magam.
- Remek, akkor szolg�lhatok egy j� h�rrel! – �s megtisztelt azzal, hogy fel�m n�zzen.
- Mi lenne az? Tuti, olyan dolog, aminek csak te �r�lsz… - ny�gtem.
- Sasaki Akane-t k�teles�gei elsz�l�tott�k a b�lr�l, �gy k�nnyebben beilleszkedhetsz. – majd visszafordult a ruhahegyhez.
- NE M�R!! – ki�ltottam. – KOMOLY? De m�gis mi�rt? – vettem vissza a hangomb�l.
- A tan�cs beh�vatta egy s�rg�s megbesz�l�sre Londonba.
- Tan�cs? London?
- Igen. Tudod ez olyasmi, mint a ti politikai jel�ltetek vagy mi. Van egy ember aki a d�monok k�z�tt magasan az �len �ll. Ut�na j�nnek a nemesi csal�dok. Majd a norm�lis d�monok. A F� d�monnak, van egy tan�csa. Ez a v�nek, vagy ha jobban tetszik a b�lcsek tan�csa. �k hozz�k a legt�bb d�nt�st, �s ir�ny�tj�k a mindennapokat, vagy �ppen felb�relnek n�h�ny embert egy-egy piszkos �gyh�z.
- Ahha…�s a l�nyeg?... – k�rdeztem.
- Akane apja a tan�cs tagja, �s a tan�cs k�zpontja Londonban van. �gy �r�k ut�n elindult a rep�l�t�rre. Akkor kezdhetj�k? – n�zett r�m bamb�n.
- Mit? – k�rdeztem vissza.
- H�t, tudod, am�g R�ma nem egy nap alatt �p�lt fel, nek�nk kerek �t �ra �ll rendelkez�s�nkre ahhoz, hogy elk�sz�lj�nk. – mondata befejezt�vel betuszkolt a f�rd�be �s �r�lt m�dj�ra kezdte megmosni a hajam. Az�rt ennyit egyed�l is meg tudok csin�lni, de ha b�lr�l van sz�, Chii-chan kisz�m�thatatlan. �gy d�nt�ttem r� hagyom a dolgot. Am�g a hajamat sz�r�tottam, l�ttam, hogy nagyban dob�lja a ruh�kat a m�sik oldalra. Ezt m�g j�tszotta t�z percig, majd hihetetlen gyorsas�ggal bej�tt a f�rd�be �gy, hogy majdnem visszaestem a k�dba. Bizarrul vigyorgott, �s egy ruh�t rejtegetett maga m�g�tt.
- Mi ez a nagy vigyor? Nem veszek fel semmi olyasmit ami t�l sokat mutat. – sz�geztem le a nyilv�nval� t�nyt.
-  T�D����! – vis�t a f�lembe – Vagy felveszed, vagy puc�ran foglak ler�ngatni. – a mondat v�g�n megjelenik a szok�sos sejtelmes mosolya. – A s�t�t k�k a te sz�ned! T�k�letesen fog �llni rajtad. A ruha maga nagyszer�en n�zett ki, �s az �larc is nagyon tetszett.
- Rendben. Te mit veszel fel? – k�rdeztem.
- Egy ilyet csak halv�ny citroms�rg�ba. – mosolygott, majd kicib�lt �s beg�nd�r�tette a hajam. Persze a t�k�letes k�phez m�g hozz�csapott egy nagy karika f�lbeval�t �s az elmaradhatatlan magassark� cip�t. Az �t �r�ra t�nyleg sz�ks�g�nk volt, f�leg mivel Asamichii nehezen botork�lt le a l�pcs�n. Benyitottunk az �tkez� ajtaj�n, �s kezd�dhetett a b�l. A terem gy�ny�r� volt. Az els� aki t�tott sz�jjal b�mult r�m az Kurama volt.
- Nagyon…j�l n�zel ki, vagyis n�ztek ki! – helyesb�tett.
- Most akkor melyik�nkre p�ly�zol szt�rocsk�m? Csorgasd a ny�lad Nanami-ra, �n mentem enni! – kacsintott majd el�gedetten t�vozott.
- Bocsi, kicsit �r�lt. – menteget�ztem.
- Felk�rhetem egy t�ncra a h�lgyet? –k�rdezte Kurama.
- Elj�ttem, ahogy �g�rtem. Azt mondtad b�k�n hagysz, ahogy �g�rted. Azt �g�rtem le�l�k. Teh�t �gy is teszek. Nincs humorom ehhez a puccos b�lhoz. Mellesleg hol a maszkod? – k�rdeztem.
- Takarjam el isteni mivoltom? – hencegett.
- Ellophatom a hercegn�t? – sz�lt valaki Kurama h�ta m�g�l.
- Term�szetesen…NEM! – jelentette ki harcra k�szen.
- Nem is t�led k�rdeztem. – vont v�llat majd fel�m indult.
- Ha k�zelebb j�ssz, azt hiszem itt v�r fog folyni… - kuncogtam. – Nekem mindegy, csak tudod el�gg� �rz�keny a sr�c. Kurama, hozn�l nekem egy kis �d�t�t? – mosolyogtam.
- Rohanok. – elindult az asztal fel�. A m�sik sr�cnak t�bb sem kellett, megfogott a kezemn�l �s maga ut�n vonszolt. Nem tudom h�nyadszorra �lem �t ezt az �rz�st ma, de m�r marh�ra elegem volt bel�le! Az ismeretlen felk�r� kivitt az udvarra. Az �jszakai t�j mes�be ill� volt. Az udvar k�zep�re vezet� s�t�nyok v�r�s sz�nyegekkel voltak lebor�tva, �s az �tment�n csod�latos hatty� form�j� j�gszobrok d�szelegtek. A feh�r �s a v�r�s r�zs�k �sszhat�sa k�pr�zatos volt. Levettek a l�bamr�l, �gy ahogy ismeretlen felk�r�m is. A k�z�pen l�v� kis t�ncparkett hangulat�t az apr� f�nyg�mb�k adt�k. A halov�ny k�df�tyol m�r csak a „torta habja” volt.  A maszkos �riember szor�t�s�b�l nem tudtam szabadulni, igaz nem is akartam. Mag�val h�zott eg�szen a parkettig, ahol hercegn� m�dj�ra felk�rt. A t�nctud�sa leny�g�z�tt, de a helyzetet egyre k�nosabbnak �reztem. Pr�b�ltam valami besz�lget�st kezdem�nyezni.
- Megtudhatn�m, legal�bb a lovagom nev�t? – vettem tr�f�sra a dolgot.
- Az hangulatrombol� lenne, hercegn�. – j�tt a v�lasz.
- Vonakodik teljes�teni a k�r�sem? – k�rdeztem, imm�r kicsit �rdekl�dve.
- Hercegn� maga t�l nyakatekert szavakat haszn�l annak �rdek�be, hogy sz�t v�ltsunk.
- Gondoltam. – v�laszoltam oda se figyelve arra, amit mondott.
Ezzel az alakkal csak a baj van. Ez a b�l, csak egy iskolai rendezv�ny, nem kell komolyan venni. Vagy erre, ennyire betartj�k a szab�lyokat? Egy biztos. A sr�cb�l, �rzem a g�nyt, �s ahogy besz�lhet hozz�m, �reztem azt is, hogy nagyon is �lvezi a helyzetet. Egy k�sza gondolat futott �t az agyamon.
- Tudod, ez a „hime” k�zhely, nem nagyon �ll j�l. – mondtam cs�p�sen.
- Egy hercegn�h�z k�pest, igen j� a t�nc tud�sa. – mondta szarkasztikusan.
- Csak bizony�t�kot kerestem. – kuncogtam.
- M�gis mire? – vetette el el�z� hangs�ly�t.
- T�ls�gosan is hamar felh�zod magad, Tomoe. – mondtam neki elcsukl� hangon.
- Ennyire rossz lenne az �lc�m? – k�rdezte.
- Tulajdonk�ppen, m�r akkor gyanakodtam amikor, �sszekaptatok Kurama-val. Kivele, mi�rt j�tt�l vissza? Hiszen, m�ltkor m�g el�gg� elenkezt�l.
- Miattad mentem el. Az �tlagos kis �leted vesz�lyben van, el kell menn�nk innen.
J�. Nem vagyok h�lye, de ezt m�g nekem is sok volt.
- Nem megyek. – tiltakoztam. –Ide tolod a k�ped, �s azt k�veteled, hogy menjek veled a ki tudja hova, hogy majd egy s�t�t sik�torban kiny�rhass? Hahaha. H�ly�nek n�zel, vagy mi? – hadartam el a szavakat.
- Mi van?? – k�rdezte �rtatlan boci szemekkel.
- Most mi van? Nem �n tehetek r�la, hogy agyi k�pess�geid nem felelnek meg a kor elv�r�sainak. T�l sok dolgot mondtam? – nevettem el magam.
Sajna, ezzel el�gg� felh�zhattam, mert a szemei els�t�t�ltek �s a k�r�l�tt�nk l�v� p�rok vill�mgyorsan elt�ntek. Csak n�ztem, hogy hogyan folytat�dnak az esem�nyek. Lassan elindult fel�m.
- Nincs mit eld�nteni ezen! Sz�ltam a t�bbieknek a helyzetr�l, holnap reggel tizenegykor indulunk, Forte La-ba, az �sf�ldre.


 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.