7. Fejezet -  Viharos b�cs�

H�rom napja tombol a vihar az iskol�nk felett. Az igazgat� azt mondta, ha nem j�rok be az �r�kra kirak. Mivel nem tudok m�shova jelentkezni, k�nytelen leszek egy leveg�t sz�vnom Tomo�val. Kinyitottam az ajt�t majd bel�ptem. Mindenki a tan�ri asztal k�r�l volt. Amint kider�lt, �j �l�srendet csin�ltak a tan�rok. Nagyon meg�r�ltem, mikor l�ttam, hogy Asamichii el�ttem �l. A k�vetkez� reakci�m a sz�ntiszta sokkb�l �llt. A mellettem l�v� padn�l Tomoe �lt. Sz�val a f�l�vet ism�t mellette kell t�ltenem??
- Ohayou. – k�sz�ntem.
- ’Reggelt. – k�sz�nt vissza hidegen. – Jobban vagy? –k�rdezte.
- H-Hai… - nagyon meglep�dtem, hogy �rdekli m�g a dolog – De igaz�b�l �nsajn�lom, kicsit felkaptam a vizet a m�ltkor. – menteget�ztem.
- Meg�rtem.
- De most kihagyva az eg�sz sztorit. Neked tetszik Akane? – k�rdeztem.
- Nem, de nem tudok vele mit kezdeni.
- L�sd, be egy emberre vigy�zni m�g mindig jobb nem? – kuncogtam.
-Hmm? J-Ja igen. – h�r�tott gyorsan.
- M�gis mi ez a t�tov�z� hangnem? – majd h�tba csaptam. – Mit sz�ln�l ha olyanok lenn�nk, mint a legels� nap? – vetettem fel.
- Rendben…
-Tomoe-kuuuuuuun~. – sip�tozott Akane.
- Na megj�tt godzilla. – nevetett Asamichii.
- Istenem… valahogy had menek�ljek meg! – k�ny�rg�tt a plafonnak.
Hirtelen egy hatalmas vill�m csapott be az oszt�lyterm�nk ablak�ba, melyt�l az �veg szil�nkokra t�rt. Teljesen transzba estem. A testem minden porcik�ja remegett �s �reztem, hogy k�nnyek hullnak le az arcomon. Majd miut�n az eg�sz oszt�ly k�r�m �llt, felfordult velem a vil�g. Leestem a sz�kr�l �s el�jultam. A testemb�l minden er� elsz�llt, kinyitottam a szemem �s l�ttam, hogy Tomoe cipel az orvosi szob�ba. Mikor be�rt�nk n�v�r nem volt bent. Csak egy l�ny aki behozta a fert�tlen�t� szert, de r� nem sokra t�vozott. Tomoe letett az egyik �gyba.
- El�g rosszul tudsz k�ny�r�gni. – majd pr�b�ltam valami vigyorg� pof�t v�gni.
- Gomen. Az id�j�r�s teszi. Mi t�rt�nt veled odabent? k�rdezte kicsit agg�d�an.
- Magam sem tudom. Valami kiskori trauma a vill�mokt�l. De �szint�n sz�lva, nem tudok semmit se a m�ltamr�l, mivel �r�kbe fogadtak. Az igazi sz�leimet nem ismerem… Elm�letileg  egy k�s�rleti patk�nyk�nt haszn�ltak, de m�ig sem der�lt ki, hogy igaz e a dolog.
- Ismer�s.. – mondta komoran.
- MII?! De Asamichii azt mondta, hogy az eg�sz h�zzas�gi dolog, a te sz�leid fej�b�l pattant ki! – n�ztem r� �rdekesen.
- �n nem magamr�l besz�ltem, hanem Asamichii-r�l, akinek fogalma sincs az eg�szr�l.
Nem v�rta meg az �jabb k�rd�sem, csak kimentem csendesen az ajt�n. K�t �r�n kereszt�l voltam a gyeng�lked�n. Nem az�rt mert rosszul voltam, hanem mert nem mertem kimenni. Azok az �rnyak r�miszt�ek voltak. �s az idi�t�ja, m�g a l�mp�t is lekapcsolta! L�pteket hallottam, azt hittem, hogy v�gre megmenek�l�k, de t�vedtem. Bes�t�lt a n�v�r. Tudni kell, hogy Yumi-chan, aff�le agg�d� anyuka. Egy karcol�sb�l is nagy �gyet csin�l. De �n enn�l nagyobb bajban is vagyok…
- Hallottam, hogy valaki el�jult az �ra k�zep�n, j�l vagy dr�g�m? – �s elh�zta a f�gg�nyt.
Azt a d�bbent arcot, mindenkinek l�tnia kellett volna.
- Nana-chan?????????? – d�bbent le.
- Hai, Yumi-nee… - fojtottam vissza a hangom.
- MI�RT NEM SZ�LT�L, HOGY ITT VAGY? – kiab�lt – Annyira agg�dtam, mikor azt mondt�k, hogy elt�nt�l…
- Tudom, Yumi-nee, de nem vagyok k�pes azokkal maradni… Nem az igazi sz�leim, sz�val semmi sem k�t hozz�juk, azt csin�lhatok amit csak akarok, hiszen itt vagy nekem te, �s a t�bbi bar�tom!
- Idi�ta, ez nem egy norm�l is-…
- Igen, volt szerencs�m bel�le, de az ilyen dolgokban van j� is! – kuncogtam.
- M-M-MIT m�velt�l??? – Yumi telejsen kiakadt.
- H�t egy el�gg� k�zvetett m�don, szereztem egy szolg�t! – mondtam.
- Aha, de ami most fontosabb. A vill�mok miatt �jult�l el igazam van? – n�zett r�m komolyan.
- Igen… Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy val�ban tudni akarom mi t�rt�nt a m�ltamba? Ha tudn�m, az jobban f�jna? – hangosan kimondtam a gondolataimat.
- Nem tudom… - mondta el�gg� bizonytalanul Yumi-nee.
Pedig val�j�ban � volt az egyik szem�ly, aki pontosan tudta, hogy mi t�rt�nt a m�ltamban. T�k�letesen elrejti a „cuki kis n�v�r” szerep, de igaz�b�l � is csak egy d�mon. Biztos meg van annak az oka is, hogy nem tudhatok r�la. Ak�rmennyire is f�j, f�lek pedig a k�v�ncsis�g jobban hajt. Csod�ln�m, ha a h�lye k�rd�seim nem hozn�nak bajt a fejemre. Valami�rt mindig bajba keveredek az �tleteimt�l. Ez vagyok �n, Momozono Nanami a vil�g egyik legidi�t�bb embere. K�pes voltam elsz�kni a nevel�imt�l, �tiratkozni egy d�mon iskol�ba, ahol egy l�tnok lett a legjobb bar�tn�m, szereztem egy yakuza f�le ellens�get, r�ad�sul van egy eszm�letlen�l bunk�, �m de olykor gondoskod� szolg�m, Tomoe. Mondjuk, m�r Tomoe is el�g bajos, Asamichii-r�l nem is besz�lve. Mondjuk, ha Yumi ler�szegedik, abb�l vil�gm�ret� probl�m�ink is lehetn�nek…
- Yumi-nee, tudsz a m�ltamr�l, igaz?
- Hai… - s�t�tte le a fej�t, hogy megbukott az �lc�ja.
- El�ruln�d? – vetettem oda, el�re tudtam, hogy feleslegesen.
- Kiz�rt! El�g probl�m�d van, nem kell ezzel gy�t�rn�d magad. – mondta kedvesen.
- Valaha el fogod nekem �rulni az igazat?
- Igen, majd egyszer, ha k�sz leszel. – b�logatott er�sen, hogy miel�bb le tudja z�rni a besz�lget�s ezen szakasz�t.
- Rendben. De egy k�rd�semre szeretn�k mindenk�pp v�laszt kapni! Kigy�gyulok ebb�l? – vettem komolyra a sz�t Nem �rdekel semmi m�s, egyenl�re ez is megteszi.
- Sajn�lom, de err�l semmit sem tudok… Ne b�nk�dj annyit! Na, de m�gis ki a te becses szolg�l�d? – terelte vill�mgyorsan a t�m�t.
- A neve, Shiroi Tomoe. Az oszt�lyt�rsam. Meg kell adni, helyes, de egy hatalmas nagy bunk�. Asamichii gyerekkori bar�tja, sz�val siker�l megf�rnem vele. – kuncogtam a t�k�letes le�r�somon.
- Shiroi Tomoe? – Yumi eg�sz teste remegni kezdett, �s az �ppen a kez�ben l�v� pap�rok lehulltak a f�ldre.
Tudtam, hogy nincs valami rendben, r�ad�sul ismeri is. Yumi teljesen elvesztette a l�lekjelenl�t�t, a szemei kit�gultak �s csak habogott �sszevissza, m�g �jra nem volt k�pes �sszeszedni a gondolatait.
- Mi�rt sokkolt�l le? – k�rdeztem unott pof�val.
- S-Semmi k�l�n�s. – nagyot nyel – Csak csod�lkoztam azon, hogy pont �… - nevet.
- Yumi-nee! – sz�ltam r�, a hangomb�l �t�lhet�en, hogy mondja el amit tud.
- Eto…Amikor bel�ptem a tan�riba, leadta a kil�p�si bizonylat�t �s a szobakulcs�t. Sz�lt az igazgat�nak, hogy egy kis ideig el kell mennie valahova. Val�sz�n�leg most indult el.
- MI?? Akkor m�g utol�rhetem? – k�rdeztem.
- Nem �g�rhetek semmit, csak a k�teless�gemet v�gzem, mint j� n�v�red.
- Ugyan, b�r nem az igazi n�v�rem vagy, de �n mindig is �gy gondoltam r�d. Gomen. De most meg kell keresnem Tomo�t. –futottam a kij�rathoz ahogy csak tudtam, �reztem, hogy m�r nem b�rom idegekkel.
- Hamis n�v�r lennek? Annyi mindent nem tudsz m�g, Nanako…
�sszeszedte a pap�rokat, leoltotta a l�mp�t majd bez�rta az ajt�t.
- A neheze m�g csak most kezd�dik, amikor teljesen a null�r�l indulsz. Rajtad a vil�g szeme Mikage-kun. – kuncogott majd folytatta a mag�nbesz�lget�s�t.
- TOMOE?! Merre vagy? Ha hallasz, k�rlek v�rj meg! – csak futottam, m�g azok ut�n is fel�lltam, hogy megbotlottam a l�pcs�n �s az orom v�rezni kezdett – A francba! Tomoe m�gis mi a franc�rt akarsz elmenni?? – ord�toztam h�t ha hallja.
Ki�rtem az el�t�rbe. V�gig n�ztem minden sarkot, de sehol sem tal�ltam. R�miszt�en s�t�t volt, mivel a vihar kiverte a biztos�t�kot. L�pteket hallottam, �gy elb�jtam az egyik f�lrees� helyre. Tomoe volt. �pp a cip�j�t cser�lte ki. Megv�rtam m�g elindult �s a h�ta m�g� lop�dztam.
- Ha most el m�sz, azt sose bocs�tom meg! – �reztem, hogy ak�rmennyire is akarok er�snek l�tszani, a hangom megcsuklott…
- Fek�dj vissza, m�g nem vagy teljesen j�l. – mondta teljes higgadts�ggal.
- Fogd be! Ha annyira el akarsz menni, megparancsolom, hogy maradj itt! V�g�lis, azt akartad, hogy haszn�ljam azt amit kaptam. Akkor itt van… - mondtam duzzogva.
- Bocs�sson meg, de vonakodom teljes�teni a k�r�s�t. – mondta majd elindult az ajt� fel�.
Nem hagyhattam magam, ut�na mentem �s h�tulr�l �t�leltem.
- Akkor er�vel tartalak itt! Nem �rdekel senki, csak te, de ha te is itt hagysz engem semmim sem marad! – szinte m�r k�ny�r�gtem.
- Mif�le er�vel? Te csak egy gyenge ember vagy. Ha meg�ln�lek, val�j�ban nagyon nem is izgatna a dolog… - mosolygott �s hirtelen egy vill�m csapott le hozz�nk k�zel. �n azonnal elengedtem �s h�tra estem. A testem megint remegni kezdett. Csak lefel� n�ztem �s leveg� ut�n kapkodtam.
-NA-…! Kh��m… L�tod, m�g egy apr�cska vill�mt�l is megijedsz, sz�nalmas vagy. – sz�p lassan egyre t�volabb ker�lt.
- Sz�val kint akarsz j�tszani… - ut�na rohantam, bele sem gondolva, hogy mi lesz azut�n.
- Aznap, az�rt h�vtalak fel a tet�re, hogy elmondjam, SZERETLEK. – kiab�ltam ut�na  mik�zben futottam. A szavaim hallat�n megh�kkent. Siker�lt utol�rnem.
- Kedvellek! De nem csak �gy, mint egy bar�tot, ez�rt ha te m�g nem is… Maradj itt! T�bb� nem akarok elvesz�teni senkit! Ez al�l, m�g egy d�mon sem kiv�tel, Tomoe. – vettem vissza egy kicsit a hanger�mb�l – Szeretlek! �s ezen, pedig semmi sem v�ltoztathat.
- Komolyan azt hitted, hogy ez�rt itt maradok? Tudod, vil�g �letemben gy�l�ltem a sz�m�t� frusk�kat. Ez�rt is �ltem meg Mayuri-t. – h�tra se fordult csak ment tov�bb.
Elkezdett szakadni az es�, de legal�bb elrejtett�k a k�nnyeimet, amik Tomo�-�rt hulltak. M�g p�rszor ut�na kiab�ltam, hogy szeretem, de t�bb�, nem l�ttam az arc�t. Csak a h�t�t �s a k�z�tt�nk t�tong� �rt. �r�kig �lltam a zuhog� es�ben �s a fagyos sz�lben, mely f�jta a hajam. V�rva, hogy visszaj�n.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.