5. Fejezet – Sz�vf�jdalom

A hazafel� vezet� �ton, Tomoe a busz elej�be �lt. Nem voltunk k�v�ncsiak a m�sikra. Asamichii szer�nyen pr�b�lt vigasztalni, de �szint�n sz�lva nem sokat �rt vele. A nyakamon Tomoe k�zlenyomata m�g mindig l�tszik �s ki tudja mikorra fog elt�nni. S�rni tudtam volna a f�jdalomt�l, nem a seb f�jt, hanem a sz�vem. De a f�lelmemmel nem tudtam mit kezdeni, az, hogy Tomoe meg akar �lni, teljesen a r�geszm�mm� v�lt. A buszmeg�llt, majd mindenki felment a szob�j�ba. Mi sem tett�nk m�sk�pp, csakhogy nem ment�nk se a gy�l�sre, se az iskol�ba.
- �gy mi lesz veletek? – k�rdezte Chii-chan.
- Semmi..M�gis minek kellene lennie?- k�rdeztem vissza inger�lten.
- Ha nem vagy �szinte magaddal csak rosszabb lesz… - mondta elharapva a mondatot.
Majd n�ma csendben �lt�nk tov�bb, a bes�t�t�tett szob�ba.
-Chi-chan, mi van ha �n szeretem Tomoe-t? –k�rdeztem.
- Tomoe-t ki ne szeretn�? Hiszen val�j�ban kedves is tud lenni, gyenge pillanataiban. Meg h�t � az iskola szt�rja. –mondta kicsit belemer�lve.
- Nem �gy �rtettem…Tudod… - pr�b�ltam meg�rtetni vele an�lk�l, hogy ki keljen mondanom.
- Etto…Nem �rtem… - vih�ncolt.
-�N…belez�gtam..Tomo�ba! –mondtam ki olyan gyorsan ahogy tudtam.
-H����?? D-De.. Az rossz…- vette vissza a hangot.
- Mi�rt? Magam is tudom, hogy m�s s�lycsoportban vagyunk…
- Nem itt teljesen m�sr�l van sz�. Ink�bb a sz�rmaz�sotok. Egy d�mon csak is egy d�monnal lehet kapcsolatban. Minden m�s elfogadhatatlan. –motyogta.
- V�g�lis mindegy, nem? Hiszen Tomoe ut�l, �n meg f�lek t�le…- vontam meg v�llam. -Te szeretted Tomo�t nem igaz, Chii-chan? Mi t�rt�nt veletek? – �rdekl�dtem.
- Jaaj! M�r nagyon r�gen volt, tudod a csal�djaink igen j� kapcsolatot �poltak egym�ssal �s h�t gyerek kora �ta ismerem Tochii-t. Ezt a nevet csak is �n haszn�lhattam. J� is volt. –kuncog – De l�nyeg�ben annyi, hogy Tomoe apja, elhat�rozta, hogy mi ketten �sszeh�zasodunk. Fiatalok voltunk, �s ez nek�nk nem tetszett. Tomoe megsz�k�tt otthonr�l, hogy nekem ne keljen elmennem. Miut�n az apja meghalt, hazaj�tt, �s minden �gy ment, ahogy abbamaradt.  Gyerekkori bar�ts�gb�l,  �gy se lehet �r�kk� tart� szerelem.
- �rtem… - elkezdtem s�rni �s aznap m�r nem sz�ltunk egym�shoz.
Reggel felduzzadt �s piros szemmel m�sztam be a terembe.
- Ohayou. – mondtam �s le�ltem a helyemre, �s a padra hajtottam a fejem. – Mi�rt pont Tomoe mellett kell �ln�m??? – gondoltam magamba, majd becsengettek.
- F-Francba! –d�h�ngtem – S-Sensei, nincs itt a k�nyvem! –mondtam.
- Akkor n�zzetek egy k�nyvet Tomoe-kunnal. – sz�lt vissza.
Tomoe fogta az asztal�t �s az eny�m mell� tolta, azt�n a k�nyvet k�z�pre rakta �s n�zett kifele az ablakon. Vajon meddig lesz�nk k�pesek �gy maradni? Szeretn�k hozz� sz�lni, de jelenleg a mostani Tomo�t�l jobban tartok, hogy megut�lt, mint att�l aki meg akart �lni.
�gy d�nt�ttem, hogy leirom a gondomat egy lapra.
-„Tomoe, nem gondoltam komolyan a m�ltkorit, csak teljesen megr�m�ltem, att�l amit l�ttam…” –�s �ttoltam az � asztal�ra.
-„ Egy ilyen dolog miatt nem fogok �lmatlanul aludni, nem �rdekel.” – j�tt a v�lasz.
-„ Sajn�lom, hogy r�d pazaroltam az id�m, bunk�.” –dobtam vissza a fecnit.
Elolvasta, de m�r nem �rt vissza, szerencs�mre kics�ngettek. Azonnal megragadtam Asamichii-t �s ber�ngattam a mosd�ba.
- Semmilyen k�nyvet nem hoztam…- mondtam mik�zben rendbe raktam a hajam.
- Nem lesz ez �gy j�, valamit kezdened kell magaddal. – mondta egy�tt �rz�en.
- Tudom magam is, de Tomoe k�r�l �sszezavarodok…
- Menj�nk vissza, gondolom nem szeretn�d ha m�g t�bb figyelmet kapn�l… - ir�ny�tgatott kifel�.
P�r m�sodperccel k�s�bb Akane l�pett ki az egyik f�lk�b�l. Mit mondjak, �r�lt annak, hogy a kis csevej r�szese lehetett. Id�ben be�rt�nk, de ism�t osztoznom kellett a k�nyv�n. Az �ra kell�s k�zep�n kaptam egy levelet Asamichii-t�l. „ Rajta, �rd meg neki, hogy az �r�k ut�n menjen fel a tet�re, hogy megbesz�lj�tek a dolgokat, bele fog menni elv�gre am�gy is a mestere vagy.” �n �rtetlen�l n�ztem r�, mire � csak kacsintott. H�t, pr�ba szerencse.
-„ Tal�lkozzunk �r�k ut�n a tet�n, van valami amit m�g nem mondtam el.
     Ui: Nem k�r�s volt…” –majd visszak�ldtem az Asamichii-nek sz�nt levelet, de r�j�ttem, hogy a rosszat adtam vissza.
-N-Nee! – �ltam fel hirtelen.
- Valami pr�bl�m�ja van a feladattal, Nanami-kun?- vont k�rd�re a tan�r.
-N-Nem dehogy is. – menteget�ztem – Cs-csak…
- Szeretn� megoldani a k�vetkez� feladatot, igaz?? –„jelentette” ki.
- H-Hai…- �s kimentem a t�bl�hoz, de hozz� se tudtam szagolni a dologhoz.
- �n r��rek, de �gy m�g holnap ut�nra se v�gz�nk…- mondta.
- Nincs megold�sa! –sz�lt k�zbe Tomoe, majd fel�llt �s t�vozott. F�l m�sodpercre r�, csengettek. �n kaptam is az alkalmon �s �jra le�rtam, hogy tal�lkozzunk. Belerejtettem a k�nyv�be, majd lemas�roztam az eb�dl�be Asamichii-hez.
- Ne agg�dj, biztos minden j�l fog menni! – mondta –Meg m�r csak egy �r�nk van �s t�l leszel rajta.
- Persze, koeduk�lt testnevel�s, mi? Valami hihetetlen gyorsas�ggal kell fel�lt�zn�m…
- N�ha t�rt�nhetnek csod�k. –kuncogott.
- Ezzel nem seg�tesz. –pufogtam de �n is nevet�sben t�rtem ki.
Az �r�n Akane t�ls�gosan is, akt�v volt, pedig soha se hagyn�, hogy a t�k�letes test�t egy izzads�g csepp is �rje. Chii-chan is furcs�llta dolgot, �gy odament�nk Chie-hez.
- Aleln�k, megtudhatn�nk, hogy mi az oka annak, hogy a mi kis Akan�nk ilyen akt�v? – faggat�zott Chii-chan.
- A munk�n k�v�l semmir�l sem besz�l velem, sajn�lom. – z�rta le hamar a besz�lget�s�nket.
- Sz�val csak egyszer�en pr�b�l j� pontot szerezni Tomoe-n�l? Az nem ilyen k�nny�. F�leg ha az utols�k�nt �r c�lba. –nevetett.
A tan�r r�nk sz�lt, hogy fussunk mi is k�l�nben plusz k�r�ket kapunk. M�r �pphogy v�gezt�nk volna, mikor Akane mell�nk ker�lt �s egy sima mozdulattal kig�ncsolt engem, �n meg elestem. Forrt bennem a d�h, de nem tudtam tenni ellene semmit. S�t m�g Tomoe is kir�h�g�tt, meg az ideges�t bar�tja aki folyton szemez Chii-vel. A gyeng�lked�be nem akartam elmenni, mivel az t�l messze van az �lt�z�t�l, �gy csak le�ltem a f�be. Az �ra m�sik fel�t m�r csak n�ztem. Vagyis Tomo�t b�multam eg�sz v�gig. Ahogy meghallottam az isteni hangott, kifutottam az �lt�z�be �s vill�mgyorsan �t�lt�ztem. Persze a l�pcs�n m�r nehezebb volt feljutnom, ugyanis Akane szolg�i az utamba �lltak. M�r vagy �t perce unalmas dolgokr�l besz�lgettek, de mivel el�gg� siet�s volt a dolgom ink�bb ker�ltem �s a r�gi �p�leten kereszt�l mentem fel a tet�re. Elk�stem. Akane �s Tomoe m�r a tet�n voltak �s besz�lgettek.
- H��, Tomoe-kun, te kedveled azt a l�nyt? –k�rdezte ny�jasan.
- Kire gondolsz? – n�zett r� �rdekl�d�en.
- H�t arra a kis lib�ra, akinek a szolg�ja vagy. Mit sz�ln�l ha meg�ln�d?? M�g seg�thetn�k is. –aj�nlotta fel.
- Nem tehetem meg. Ha akarom ha nem � a mesterem. – vont v�llat a dologra.
- Tudod, nem csak �gy lehet �ld�k�lni, amire te gondolsz Tomoe-kun. Van ennek egy sokkal egyszer�bb m�dja. – �s egyre k�zelebb ment Tomo�hoz.
- Hmmm? Val�ban? – k�rdezte.
- Igen! Egy sokkal halkabb �s felt�n�s mentesebb m�dja egy emberi l�ny t�nkretev�s�hez. – m�g egy l�p�st tett fel� majd a nyakkend�j�vel kezdett babr�lni.
- M�gis hogyan? – k�rdezte csillog� szemekkel.
Akane kapott az alkalmon �s maga mell� h�zta Tomoe-t. Meg�lelte �s a f�l�be s�gta: „ N�zz jobbra!”. Majd hosszasan megcs�kolta. A cs�k k�zbe…Tomoe jobbra n�zett. �s �szrevett engem, mik�zben patakban folyt a k�nnyem �s meredten b�multam r�juk.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.