11. Fejezet – Forte La

Forte La. Egy hely, ahova ember m�g sose tette be a l�b�t. Egy hely, amelynek l�tez�s�r�l csak is a d�monok tudnak. Egy hely, ahol kl�nok ezrei vannak sz�tsz�rva k�szen �llva egy magasabb szint� h�bor�ra. Egy hely, ahol m�g a lehetetlen is lehets�ges. A vil�g, amelynek nincsenek korl�tai. Csak a k�k �g, �s az anyaf�ld, ahol milli�k lelke tal�lt megnyugv�sra. D�monnak lenni, azt jelenti, hogy korl�tlanul �lni, Forte La-ban.  �s harcolni �rte minden �ron.
- Sr�cok? – k�rdeztem hitetlenkedve.
- Semmi baj  Nana-chan, nem kell agg�dni, hamarosan minden �jra a r�gi lesz. – sz�lt hozz�m Yumi-nee.
- Mi az, hogy r�gi? – egyre jobban �ssze voltam zavarodva, mivel egy romos templo k�zep�n �lltunk.
- Hol az utols� tag, akire v�runk? – k�rdezte Kurama.
- �sszesen m�g n�gy embert v�runk. T�relem. – jelentette ki Tomoe.
- H-H� tiszt�zzunk valamit! Mit keres itt Kurama, Yumi-nee, �s Chii-chan?  F�leg..�N? – h�borogtam, b�r feleslegesen. – Meg mi ez a Forte baroms�g?
- Forte La, a te vil�god. – hangokat hall. – Azt hiszem az elveszett b�r�nyok meg�rkeztek.
- Bemutatom nektek, vagyis ink�bb csak Nanaminak a t�bbieket. Apr� termet�, de a d�he nagyobb, mint egy �ri�s�. Nemesi sarj, ember b�r kit�n� d�monvad�sz, a neve Anabella Liseloth Force. H�z�rz�je Aotake Hiro.
- H�z�rz�? Nem hiszem, hogy nyugodt lenn�k b�rhol is, ha � figyel a h�zra. – sz�lt jegesen.
- Sajn�lom ha csal�d�st okozok, de amennyire jeges sz�v� h�lgyem�ny, nem hiszem, hogy b�rki bet�rne �nh�z. – kuncog.
- De sokan pr�b�lnak bet�rni engem, igaz Aotake? – n�zett fel r� �s egy g�nyos mosoly jelent meg a sz�j�n.
- Mikage sz�lj m�r r�! R�d csak hallgat! – nyavajgott Hiro.
- Oldd meg magad. Nanami dr�ga, �r�l�k, hogy �jra l�tlak. – lehajolt, hogy egy cs�kot nyomjon a kez�re, k�zben oldalra ford�totta tekintet�t Tomoe-ra.
- �jra?! – nem nagyon figyeltem a k�zj�t�kra csak arra, hogy mi m�r tal�lkoztunk. Nem fogok bed�lni egy pedofil tr�kkjeinek. Yumi-nee fel� fordultam, val�s�ggal meg volt babon�zva, hogy l�thatja a f�rfit. Pr�b�ltam sz�l�tani, hi�ba…
- Tedd ezt, tedd azt. Elegem van. Ha ezzel v�geztem tuti elmegyek nyaralni… - hallatsz�dott a k�zelr�l.
- M�g kire v�runk a semmi k�zep�n? – k�rdeztem flegmatikusan.
- �pp id�ben, Akane. – jelentette ki Tomoe.
A n�v hallat�n lesokkoltam. Mit keres itt pont �? Nem el�g, hogy akaratom ellen�re elr�ncig�lnak egy isten h�ta m�g�tti helyre, de m�g a legellens�gesebb emberrel akarnak �sszez�rni? Nem volt id�m, agyalni rajta, mivel amint meg�rkezett beljebb indultunk a templomban. K�t dolgot vettem �szre. Az els�, ahogy beljebb haladunk egyre vil�gosabb van. A m�sodik, hogy a kiscsaj �s az a Hiro gyerek hangosak. Ami�ta betett�k ide a l�bunkat veszekednek vagy �ppen verekednek. K�sz, v�ge, meg�r�ltem.
- H�! Ti ketten. Mi�ta j�rtok? – sz�ltam oda bunk�n, mivel m�r kik�sz�ltek az idegeim.
- �n vele? – n�zett fel�m ridegen a l�ny. – Ink�bb figyelj el�re, a Hat�r F�ny, embereknek el�gg� nagysz�m. – kuncogott. Id�m sem volt v�laszolni, mivel egy csod�latos dolgot l�ttam. A t�bbiek �gy b�multak r�, mintha mindennapos dolog lenne, de engem leny�g�z�tt.
- V�gre itthon! – ny�jtozkodott Asamichii.
- Itthon? Ennyire h�lye �n se vagyok… - mondtam ki az igazat.
- Sok mindent nem tudsz m�g Nanami-san. – sz�lt emberibb hangon Akane. – Mikage, lenne valami amit majd meg kellene besz�ln�nk, n�gyszemk�zt. Erre a p�r sz�ra Yumi-nee f�lei lecsaptak. Odatrappolt Mikage mell�, bel� karolt �s elkezdte h�zni az ismeretlen fel�, mik�zben h�lyes�gekr�l dum�lt. Az orromat megcsapta a f�lett erd� szag, �s a madarak hangja. Legal�bb is azt hiszem, hogy madarak akarnak lenni.
- Nem madarak. Doragon-ok. Teljesen term�szetes, hogy itt vannak. – v�laszolt Tomoe a fel nem tett k�rd�semre.
- Doragon? – k�rdeztem b�rgy�n.
- M�s n�ven s�rk�nyok. – a torkom �sszesz�k�lt a sz� hallat�n. S�rk�nyok? Azok nem l�teznek. Eg�szen addig ezt a t�nyt t�pl�ltam magamba, am�g egy el nem suhant mellettem, megtark�tva a hajam v�g�t p�r centivel. Csak pislogtam.  Nem mertem semerre se n�zni. Vagyis ink�bb nem akartam. Cs�sz�m�sz�k, rep�l� ak�rmik, �s m�g kitudja, hogy mi akarja megkeser�teni az �letem. �reztem, ahogy megcs�szik a l�bam, de nem az�rt, mert elestem valamin, csak t�l sok dolgot l�ttam egyszerre. M�r majdnem kijutottunk egy tiszt�shoz, mikor forogni kezdett velem a vil�g �s alig kaptam leveg�t. A k�ls� hangok azt mondt�k, hogy ez norm�lis �s csak le kell nyugodnom, mert a szervezetemnek �t kell �llnia. El�jultam. Nem sok�ig lehettem ebben az �llapotban, de mire kinyitottam a szemem m�r h�zon bel�l voltunk. R�gi jap�n st�lus� h�z. Egyed�l voltam egy t�gas szob�ban, de nem sok�ig. Ny�lt az ajt� �s az a l�ny j�tt be.
- Jobban vagy m�r? Rendesen kapsz leveg�t? – k�rdezte.
- Ahha… - ny�gtem. – Haza akarok menni, nem akarok belefolyni semmilyen d�moni h�bor�ba vagy ak�rmibe. Csak egy egyszer� – sose hittem, hogy ezt mondom. – ember vagyok. – mondtam az igazat.
- Ha val�ban egy �tlagos ember lenn�l, nem tudt�l volna �tjutni a Hat�r F�nyen, egyfajta v�d�fal amit ha meg�rint egy ember meghal. – mondta jegesen.
- Sz�val ti csak tippeltetek velem?! – h�borogtam, k�zben egy k�t�z�tt f�rfi esik be az ajt�n – �s ez meg mi? – vetettem oda a k�rd�st m�r meg se lep�dve – Hiro-kun? Mi�rt van lek�t�zve a sz�ja meg a keze? – �rdekl�dtem.
- Nehogy elharapja a nyelv�t. – v�laszolta ridegen – Meg tudod, dr�ga bar�tunk el�gg� perverz, jobb az �vatoss�g. Mennyit tudsz a jelenlegi helyzet�nkr�l? – k�rdezte. B�rgy�n n�ztem, rem�lve, hogy a k�pem mindent el�rul.
- Sz�val ezen a vil�gon n�gy nagy kl�n van. Kita azaz �szaki kl�n, Minami, a D�li kl�n, Nishi, a Nyugati kl�n, �s Azuma, a Keleti kl�n. Mi a Nyugati kl�n lesz�rmazottja vagyunk. �s, te vagy a tr�n�r�k�s.
- HEEE?! – az agyam egyik eldugott szeglet�ben beindult valami. Hogy mi vagyok �n?! Pr�b�ltam magam �nhipn�zisba ringatni, de a val�s�g mindig adott egy hatalmas pofont. – Sz�val, �n? Tr�n�r�k�s? Emberk�nt? – k�rdeztem.
- T�ved�s. Tr�n�r�k�s, d�monk�nt. – mondta.
- Padl�cirk�l� mond mit? – �, boldog tudatlans�g. Most m�r �rtem mi�rt.
- Eleresztem ezt a kis megjegyz�st a f�lem mellett, de ez a t�nyen mit sem v�ltoztat. D�mon v�r folyik az ereidben, �s te veszed �t ap�d hely�t tr�non. Nincs belesz�l�sod. – szemeiben megjelent a t�z.
- A-Ap�m? M�rmint az igazi?? – k�rdeztem t�tva maradt sz�jjal. – Ap�m itt van??
- Igen, de m�g nem tal�lkozhatsz vele, csak akkor ha elj�n az ideje. Vissza kell szerezned a r�gi eml�keidet. �s az er�d. Am�g ebben a testben vagy ne mozdulj ki innen, k�l�nben meghalsz. – b�cs�zott, majd maga ut�n h�zta a padl�n hever� fi�t.
- Biztos j� �tlet ilyen kem�nyen fogni? – k�rdezte – M�g �j neki. – mondta.
- Ez olyan mintha kedves lenn�k veled, ez sose fog megt�rt�nni. Min�l el�bb r�j�n a r�t val�s�gra, a tan�csnak sokkal nehezebb lesz l�pnie.
- Ahha. – neki �ll vetk�zni, lefel� veszi a p�l�j�t – Ennyire felt�n�en nem kell b�mulni, mellesleg kimehetn�l a szob�mb�l.
- Nem n�ztem, csak szem el�tt volt. Nagy k�l�nbs�g. – pillanatnyi hat�ssz�net – Te most parancsolgatsz? – b�multa.
- A szavam szent. – g�nyol�dik. A mosoly azonnal lefagyott az arc�r�l, amikor elmer�lt a l�ny komor arc�ban. Nem l�tta rajta, hogy mosolyognak, de �rezte, hogy a sz�ve most mindenn�l s�t�tebb� v�lt. Mind a ketten tudt�k, hogy mindegyik�j�k f�lti a m�sikat. Azt is tudt�k, hogy k�zeleg a harc, ami lehet, hogy �r�kre elv�lasztja �ket egym�st�l. De amit a l�ny mondott, arra Hiro sem k�sz�lt fel el�gg�.
- Hiro, j�v� h�napban, hozz�megyek Elric Lagann-hoz. A sz�leim el�bbre hozt�k az id�pontot, mint a tizennyolcadik sz�linapom. – s�t�tte le a fej�t. – T�bb� nincs sz�ks�gem r�d, k�t h�t m�lva vissza kell utaznom, addig is t�k�letes vezet�t kell alak�tanom abb�l a rem�nyvesztett l�nyb�l. Ne g�tolj meg benne, Aotake-san. – nyelt majd kiment. A l�ny soha nem h�vta Aotake-sannak. Hiro  a k�ts�gbees�s hom�ly�ba veszett. A t�vols�g ami k�zt�k volt, egyre csak n�tt. Forte La, d�nt�tt a sorsukr�l.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.