8. fejezet – A szent�ly
 

Ahhoz k�pest, hogy �sz van, m�g jav�ban tombol a ny�r.
- Isten hozta a szent�lyben Tomoe-dono! – �dv�z�lt sz�les vigyorral Onikiri �s Koutetsu.
- Hol van Mikage? – k�rdeztem t�relmetlen�l.
- Mikage sama azt �zeni, hogy – kezdte el a mondatot Koutetsu v�g�l Onikiri befejezte – Sajn�lja, de csak holnap tud megjelenni. – ezzel k�t l�p�st h�tr�ltak.
- MIKAGE! Na �s m�gis melyikn�l van? A fullos b�gy�s, vagy a v�r�s vad�cn�l? – morgol�dtam.
- Nem tal�lt! Mikage-sama jelenleg Nagy-Britanni�ban tart�zkodik, �s a g�pe holnap �rkezik meg. – jelentett�k ki al�zatosan, jelezve, hogy nem akarnak a szent�ly �ldozat�v� v�lni – Val�sz�n�leg…
- VAL�SZ�N�LEG? Marha nagy neh�zs�gem �r�n idetolom a pof�m, erre ez a nyomoronc cseszik megjelenni? KINY�RLAK! – keltem ki a szok�sos m�don magamb�l.
- Tomoe-dono! K�rem nyugodjon meg! A l�ny�r�l van sz�. – mondja ki hirtelen a sz�j�hoz kapva az egyik.
- Yumika-san??
- N-NEM! Igaz�b�l…Egy teljesen m�s szem�lyr�l van sz�. De k�rlek, maradj nyugton am�g meg�rkezik! – vetett r� Koutetsu egy b�tor pillant�st.
- Kital�lom…Mikage megk�rt, hogy maradjatok kussba am�g vissza nem �r. Igaz?
- Haii! – j�tt az egyenes v�lasz.
- De…M�gis mi�rt kellett megeml�teni, ha nem besz�lhettek r�la? – k�rdeztem kiss� m�r t�ltengve a hat�raimat.
- Cs-csak kics�szott! De ments�g�nkre sz�ljon, hogy Miakge-sama nagyon le volt lombozva! Nem vagy �hes, Tomoe-dono? Biztos hosz� volt id�ig az �t! – majd �vatosan elr�ngatta Koutetsu-t, hogy hozzanak valami ehet�t.
Nem nagyon volt kedvem megv�rni azt a k�t idi�t�t, �gy ink�bb elaludtam ott ahol vagyok. Nem �rdekelt, hogy milyen k�nyelmetlen is a helyzet, de sokkal ink�bb akartam elmer�lni a gondolataimba, mint sem, hogy ezeket hallgassam �r�kon �t. Valami�rt gondterheltnek �reztem magam. Nem tudtam, hogy mi�rt, de �reztem, hogy a dolgok a legkev�sb� sincsenek rendben. �s a t�bbi m�g csak m�snap k�vetkezett:
- Ohayouu~ TO-MO-E! – suttogott a f�lembe egy �les hang.
- Csak is egyetlen dolog ennyire irrit�l�… - jelentettem ki a p�rn�k k�z�l. – MIKAGEEE! – miut�n elhordtam mindennek folytattam. – Ideh�vsz. J� rendben. De azok ut�n m�g van pof�d, arra, hogy az �rkez�sem napj�n m�g nyugodtan s�tk�reztesd magad az angol partokon? Komolyan ennyire meg akarsz halni? – k�rdeztem m�r a reggeli inger�lts�gemmel.
- HALII! – mondja ideges�t�en vinnyog� hangon – Sajn�lom, de annyira �des vagy amikor alszol.
- �jra fel kell tennem az el�z� k�rd�sem? – k�rdeztem inger�lten.
- Nem, nem… - ny�gi.
- Akkor belekezdhetn�nk. – jelentettem ki, nem tagadva, hogy siet�s a dolgom.
- Biztosan hallott�l, a sz�modra �jdons�got jelent� h�rr�l, hogy van egy m�sik l�nyom.
- Elj�rt a sz�juk. –mondtam v�llat vonva a dologra.
- El�g baj ha nem �rdekel. Kl�nunk utols� harc�ban jelent�s szerepe van.
- Mi a neve? – k�rdeztem m�r kicsit �rdekl�d�en.
- Ismer�sen csenghet. A neve, Momozono Nanami. – ekkor Tomoe arc�ra fagyos sokk �lt.
- M-MI?? – k�rdeztem m�g mindig sokkoltan az el�z� inform�ci�t�l.
- A kl�nunk m�sodik, egyben utols� n�i tagja, Nanako.
- Nincs az az isten! Hiszen f�rtelmes szaga van. Csak egy ember… - jelentettem ki csak magamat �m�tva.
-  Tomoe, szeretn�m neked bemutatni a vil�g els�sz�m� d�monvad�sz�t. Anabella Liseloth Force. Nagy-Britannia legnemesebb sarja. A szolg�latunkra.
- Etoo..Nem l�tom… - jelentettem ki hat�rozottan.
- �regem, marh�ra irrit�lsz. – sz�lt hozz�m egy  hang – N�zz le!
- Hiszen..te.. Alacsony vagy? – n�ztem meglep�d�tten.
- Nem vagyok kicsi, te n�tt�l t�l nagyra. – majd r�l�pett a l�bamra �s egy mozdulattal a padl�ra k�ld�tt.
- Csak ennyi? – ny�gtem ki valamit, hogy megmenthessem a f�rfiass�gom, ha m�r a becs�letem a romokban hever. De az arc�n csak egy g�nyos mosoly rajzol�dott ki.
- Undor�t� vagy! Nem �rek hozz�d ha nem musz�j! – jelentette ki fagyos hangon, majd �gy folytatta – M�sodszor, tiszt�ban vagy azzal az egyszer� t�nnyel, hogy az eszed kevesebb, mint egy mar�k molylepk��? Elm�letileg te egy nagyszer� famili�ris vagy, �s m�gis k�ptelen vagy �szre venni egy apr�cska k�l�nbs�get az ember �s egy zakuron k�z�tt. Most m�r �rtem, hogy mi�rt h�vt�l ide, Mikage. – �s mosolyt var�zsolt az arc�ra.
- Van mit behoznia. Az biztos, de m�gsem rem�nytelen nem? V�g�lis… - k�zbev�gnak.
- El�bb mondd el neki, Mikage. Mellesleg, Hiro este meg�rkezik. – jelenti ki nem t�r�d�m hangon, majd hirtelen elt�nt.
- Hiro? – k�rdeztem r�.
- Az � v�delmez�je. Mondhatni, hogy t�le f�gg. Nagyon nem akarja, de az a sr�c mindenhova k�veti…. Akkor neki �llhatn�nk a dolgoknak? – k�rdezi t�relmetlen�l.
- Mondd… - mondtam neki m�r kicsit komolyabban.
- Amikor kit�rt a d�monv�sz, �s a kl�nunk �lesen k�t r�szre szakadt, mint tudod, any�t meg�lt�k. – erre az eml�kfoszl�nyra Tomoe �sszeszor�tja a fogait – Nekem �s a l�nyoknak menek�ln�nk kellett. De Nanako-nak akartunk adni egy es�lyt. �gy minden addigi eml�k�t kit�r�lt�k �s nevel�sz�l�kh�z adtuk. Yumii mindig figyelt r�, mintha csak egy dada lenne, hogy t�vol tudjuk t�le tartani, a nem k�v�natos szem�lyeket. De a b�k�s id�szaknak v�ge van. Minden er�nkre sz�ks�g lesz, hogy fel�l tudjunk kerekedni a t�bbi kl�non. Az �vek eltelt�vel a ranglista alj�ra cs�sztunk, amivel romlott a h�rnev�nk. Lehet, hogy a l�tsz�m f�l�ny n�luk, de az er�f�l�ny n�lunk van- kuncogott majd folytatta. – Fel kell �breszten�nk Nanako-t.
Anabella �ppen visszafele s�t�lt volna a szob�j�ba, amikor egy k�z megragadta �s behurcolta az ellenkez� szob�ba. Egy apr�bb sz�vroham v�ge ut�n �gy sz�lt:
- Nem kell a dr�ma, tudtam m�r, hogy itt vagy. – sz�lt kegyetlen hangon.
- Mindig olyan kegyetlen vagy, Ana. – v�laszolta a hang szel�den majd arc�t a l�ny haj�ba f�rta.
- Hagyd abba, Hiro. – sz�lt r� m�rgesen �s pr�b�lta eltolni mag�t�l t�bb-kevesebb sikerrel.
- Pedig m�g semmit sem csin�ltam. – ny�gte ki v�g�l szomor�an �s elengedte.
- Jobb is. Tudom, hogy csak a p�nz miatt vagy itt. – mondta.
- Amit a sz�leid adnak? Igen az is benne van, de nem ez�rt vagyok itt…- kuncogott.
- P�nz, mi?? – a kegyetlen l�ny arckifejez�se hirtelen, m�g ha egy pillanatra is megv�ltozott. A fi� elindult fel�.
- Csak nem egy szomor� arc kifejez�s a j�gkir�lyn�mt�l? – mondta jegesen.
- Fejezd be, Aotake! – ki�ltott r�m r�m�ltem, majd adott egy pofont.
- ���, csak nem a csal�dnevemen sz�l�tott�l? – kaj�nul vigyorgott. Neki sem kellett t�bb, l�tta, hogy a l�ny egy �jabb pofonra emeln� a kez�t, de � k�nnyen h�r�tja. S�t teljes erej�b�l lefogja, �s a falhoz nyomja. Egy d�moni mosoly v�gezt�vel, test�t, a f�l�nken remeg� l�ny test�hez sim�tja.
- Befejezted? – csuklik meg a hangja.
- Szeretn�d? – majd m�lyen belen�zett a szemeiben, melyben l�tott egy apr� csillog�st a folytat�s�rt k�ny�r�gve. T�bb sem kellett neki, kez�vel feljebb emelte a l�ny fej�t, majd amikor az ajkaik �sszes�rol�dtak, elhajolt. Volt egy f�lperces hat�ssz�net, mire a l�ny feldolgozta, hogy mi t�rt�nt. Azt a csal�dott tekintetet! M�g egy k�sz�v� embernek is megesne rajta a sz�ve. A l�ny keze automatikusan megmozdult, a fi� p�l�ja fel�. A sr�c �rdekl�d�en n�zett r�, pedig pontosan tudta, hogy mit akar. Visszat�rt az el�z� testhelyzet�kh�z �s l�gyan cs�kolgatni kezdte a l�nyt. A fi� belemarkolt a l�ny haj�ba, majd hagyva egy m�sodpercnyi leveg�v�telt ellenfel�nek folytatta a kis akci�j�t. Az apr� k�z, amit eddig fogva tartottak hatalmas sebess�ggel csap�dott a fi� arc�nak. H�t, ennyit a tov�bbiakr�l.
- Kegyetlen vagy, pedig nem l�ttam, hogy ellenkezt�l volna. – nevetett.
- Tudom. – v�laszolta, mik�zben teljesen v�r�s arc�t pr�b�lta rejtegetni.
- Akkor mi�rt nem hagytad, hogy folytassam? – tekint�lyesen v�gig m�rte a l�nyt.
- Undor�t� vagy, Aotake. Te csak egy alkalmazott vagy, r�ad�sul el�gg� kanos… - �s egy j�l ir�nyzott mozdulattal becsapta az ajt�t.
- Bocs�ss meg, angyalom. – hallatsz�dott egy el�gedett nevet�s.
- Ut�llak! – hangzott vissza v�lasznak.
- Majd, ha jeges tekintettel visszautas�tasz, na majd akkor. – mondta mag�nak a mondatot.
A m�snapot �s a r� k�vetkez� kett�t bez�rk�zva tartotta a szob�j�ba. Val�sz�n�leg m�r az eg�sz berendez�s sz�t van szedve, mivel a saj�t h�lye d�nt�s�t�l el�gg� kik�sz�lt. Egy�ltal�n nem gondolkodva, el d�nt�ttem, hogy visszamegyek a b�lra, hogy figyelmeztessem Nanamit, �s a t�bbieket. M�snap reggel gondolom el�gg� hi�nyolhattak a szent�lyb�l.
- Hol van azaz �tkozott r�ka? – morgott a l�ny.
- Na mi van nincs boxzs�k? – g�nyol�dott Hiro.
- Hagyj b�k�n, a m�ltkori nem volt el�g zaklat�snak? – j�tszott tov�bb…
- J�l k�rdezted, kisasszony. – folytatta…
- K�r, hogy a t�ved�s �s �n �destestv�rek vagyunk. – mondta les�t�tt fejjel.
- Most ugyan mi�rt? – vette k�rd�re a szavam.
- Az, hogy b�ztam benned, azok ut�n, hogy kimentett�l a t�zb�l! Azt hittem te m�sabb vagy mint a t�bbi. De csal�dnom kellett. �jra. Miattad. – miut�n kifejezte el�gedetlens�g�t, t�vozott.
- Sosem tudt�l norm�lisan viselkedni a k�zel�be, igaz Aotake-san? – n�zett fel�m Mikage.
- Nem tudom, hogyan b�njak a legf�ltettebb kincsemmel. – v�laszoltam oda se figyelve arra amit mondok, mikor m�r leesett, �gett az arcom rendesen! L�m, l�m? M�gis ki tudtam mondani, hogy mindenn�l jobban azt akarom, hogy az eny�m legyen.


 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.